Vízhiány mint globális kockázat – Az ENSZ-jelentés konfliktusnövekedésre figyelmeztet

Az ENSZ kulturális szervezete, az UNESCO riasztást fúj: a vízhiány világszerte fokozottabb konfliktusokhoz vezethet. Ezt a forgatókönyvet vázolta az UNESCO főigazgatója, Audrey Azoulay az évente megjelenő vízjelentésében. A nyilvánvaló üzenet: a békének megőrzése érdekében nemcsak a vízkészletek védelmi intézkedéseire van szükség, hanem intenzív regionális és globális együttműködésre is. Körülbelül a globális lakosság 50 százaléka szezonálisan vízhiánytól szenved, és több mint kétmilliárd embernek nincs hozzáférése tiszta ivóvízhez, miközben körülbelül 3,5 milliárd embernek kell nélkülöznie a higiénikus szanitáris infrastruktúrát. Bár folyamatosan növekszik a népesség, az UNESCO szerint a növekedés és a vízigény közötti arány nem áll közvetlen összefüggésben – az alacsonyabb vízfogyasztás éppen azokban a régiókban tapasztalható, ahol gyors a népességnövekedés. Az édesvízfogyasztás évente egy százalékkal nő, bár ez az emelkedés nemcsak a mezőgazdasági szektorra vezethető vissza, amely a víz 70 százalékát igényli. Az ipar 20 százalékkal és a magánháztartások 10 százalékkal szintén hozzájárulnak a megnövekedett vízigényhez. A megváltozott étkezési szokásokat tartják ennek a trendnek az egyik mozgatórugójának. Az UNESCO hangsúlyozza a társadalmi összetevőt is: a nők és lányok különösen szenvednek a vízhiánytól, mivel gyakran ők felelősek a vízellátás igénybe vevő feladataiért vidéki területeken, ez pedig a képzési lehetőségeik rovására megy. A vízhiány továbbá elősegítheti a migrációs mozgalmakat is. Az UNESCO jelentése emellett kiemeli, hogy különösen a legszegényebb és legsebezhetőbb népesség van veszélyben a vízhiány miatt. Bár a víz eddig nem számított elsődleges konfliktus okának, a jövőben azonban fokozhatja a nézeteltéréseket – mint például a Száhel-övezetben, ahol a kiszáradások a vízhez és földhöz való hozzáférés kapcsán feszültségeket okoztak. Az UNESCO szerint az erősebb együttműködés és a közös vízgazdálkodás, amit a 1992-es vízkonvenció is támogat, a béke eszközeiként szolgálhatnak. 2016 óta a konvenció minden ország számára nyitott, ami a tagországok számának növekedésében is megmutatkozik – 41-ről 52-re nőtt, további körülbelül 30 ország folyamatban van a csatlakozásban. A pozitív hatások egy példájaként Sonja Köppel, az ENSZ-vízkonvenció titkárságának vezetője említi a háború utáni Sava-régiót, és hasonló együttműködéseket a nemzetállamok határain átnyúlóan. Azonban a jelenlegi politikai konfliktusok, mint amilyen Fehéroroszország és Litvánia között van, tovább gátolják a haladást. Világszerte 153 ország osztozik folyókon vagy tavakon a szomszédaival, de csak 24 kötött átfogó megállapodást minden vize vonatkozásában a területén – Németország az egyik ilyen ország.