Üzleti Laza Stílus: A Nyakkendőipar a Lazítás Sodrásában

A változás selymén még mindig feszül a fonal, azonban a nyakkendőipar csomójába egyre több lazaság telepszik meg. Egy jelentős eltolódás a ruházati ágazatban megerősíti a laza viselet felé mutató tendenciát. A számok tisztán beszélnek: a nyakkendők importjának Németországba való beáramlása egy évtized alatt két harmadával esett vissza, pontosabban 14,4 millió darabról 2014-ben körülbelül 4,8 millióra 2023-ban, egy olyan fejlődés, ami fényt vet a munkahelyi öltözködési előírásokon bekövetkezett változásokra. Még súlyosabban mutatkozik meg ez az exportban, amely közel 60 százalékkal csökkent, 5,2 millióról 2,1 millióra. Annak ellenére, hogy a számok ezt mutatják, az Ascot, a minőségi selyemnyakkendők specialistája és a hazai nyakkendőgyártás zászlóshajója, állhatatosan evez a divatipar viharos vizén. A krefeldi vállalat vezérigazgatója, Jan Moese az internacionalizálásban és a stratégiai diverzifikációban látja a hagyományos cég számára a mentőcsónakot, amely ráadásul férfi kiegészítőket is felvett a portfóliójába. Azonban a casual viselet felé való elmozdulás és a home office növekedése csökkenti a nyakkendőfogyasztást. Ezek a mozgások hatásai nemcsak a statisztikákban tükröződnek vissza, hanem a vállalati tájban is, ahol számos német nyakkendőgyártó bezárta kapuit. A szakértők magyarázatokat keresnek a 1970-es évek szilíciumvölgyének történetében és stílust meghatározó vállalkozókban. Mások viszont stilisztikai avantgárdistákra, mint például Giorgio Armani, aki újraértelmezte az öltönyt. Eközben a nyakkendő, egy színpompás maradvány a barokk korból, gyakran viták tárgya, de történelmi jelentősége vitathatatlan. Adelheid Rasche, ruházattörténeti szakértő, a nyakkendőt korábban a háromrészes férfi öltöny elengedhetetlen darabjaként ismerteti. Ma gyakorlati jelentőségét veszítve is, a szartorializmus világában minden részletet értékelnek. Még a pénzvilág konzervatív bástyáiban is lazul a nyakkendő felé nyúló kéz. A hagyományos ajánlások egy formális megjelenésre helyet adnak az egyéni, helyzethez kötött döntésnek. A Munich Re-nél például a vezérigazgató, Joachim Wenning már anélkül is megjelenik, hogy hordana az egykor kötelező kiegészítőt, ami egyértelmű jele a változó üzleti etikettnek.