Az első közvetlen iráni támadás után Izrael egy döntő biztonságpolitikai dilemmával szembesül. Miniszterelnök Benjamin Netanjahu és háborús kabinetje, amelyet Yoav Gallant védelmi miniszter és az előző védelmi miniszter, Benny Gantz alkot, nehéz döntés előtt áll, hogy hogyan reagáljanak ennek a vörös vonalnak az átlépésére.

A támadás során több mint 300 rakétát és drónt lőttek ki, melyek közül a legtöbbet az USA, Nagy-Britannia, Franciaország és Jordánia segítségével fogták el. Bár a anyagi kár csekély volt és csak egy hétéves kislány sérült meg, a támadás szimbolikus jelentősége jelentős.

Izraelnek most olyan választ kell találnia, amely elég erős ahhoz, hogy Iránnak egyértelmű üzenetet küldjön, anélkül, hogy további eszkalációt kockáztatna. A lehetőségek között szerepelnek a közvetlen katonai csapások iráni célpontok ellen, valamint a rejtett műveletek és a kibertámadások, amelyek már sikeresen használatban voltak az iráni érdekek ellen.

A döntést nemzetközi tényezők is befolyásolják, többek között az USA álláspontja, akik nem érdekeltek az eszkalációban, valamint a szükségesség, hogy a figyelmet a Gázában a Hamásszal fennálló tartós konfliktusra koncentrálják.

A nemzetközi közösség, beleértve a brit külügyminisztert, David Cameront, közben további szankciók bevezetését vitatja meg Iránnal szemben. A következő napokban hozott döntések messzire ható következményekkel bírhatnak a regionális stabilitásra és a globális geopolitikai viszonyokra nézve.