Két éve annak, hogy az MSG Entertainment – amely olyan rendezvényhelyszíneket üzemeltet, mint a legendás Madison Square Garden – a mesterséges intelligenciával került a címlapokra. Egy kifinomult arcfelismerő rendszert alkalmaztak, hogy kitiltsák azokat az ügyvédeket, akik olyan ügyvédi irodákat képviselnek, amelyek az vállalat ellen pereskednek. A következmény? Az ügyvédek se koncertekre, se sporteseményekre nem léphettek be, ami gyorsan polgári peres eljáráshoz vezetett. Az ügyvédek pereltek – természetesen. És miközben sok néző mosolyogva helyeselt ennek a bohózatnak, egy vezérigazgató lakonikusan mormolta: „Jól van így.”
Doch was auf den ersten Blick wie eine Petitesse wirkt, öffnet die Tür zu einer der zentralen Debatten unserer Zeit: Wie beeinflusst künstliche Intelligenz den feinen Balanceakt zwischen individueller Freiheit, gesellschaftlichem Fortschritt und wirtschaftlichen Interessen? És vagyunk-e egyáltalán még a fejlődés szereplői – vagy már csak statiszták?
A szabadság, hogy ne legyünk szabadok
Reid Hoffman, a LinkedIn társalapítója és tech-befektető nemrég egy londoni beszédében tárgyalta ezeket a kérdéseket. Hivatkozott Isaiah Berlin filozófus híres fogalmaira: „negatív szabadság” (a külső kényszerektől való mentesség) és „pozitív szabadság” (az a képesség, hogy önállóan cselekedjünk). Berlin szerint mindkét fogalom gyakran konfliktusban áll egymással. A demokráciák kompromisszumok révén próbálnak utat találni – váltakozó sikerrel.
Hoffman figyelmeztet: Míg a korábbi technológiák elsősorban eszközök voltak, a mesterséges intelligencia valami alapvetően új. Önállóan dönt, alkot és értékel – és ezzel szabadságot adhat nekünk, de el is veheti. Könyvében, a Nexus-ban, Yuval Noah Harari a mesterséges intelligenciát még „földönkívüli intelligenciának” is nevezi, amely, ellentétben egy atombombával, autonóm módon cselekedhet. Harari sötét forgatókönyveket fest le: drónok, amelyek maguk döntik el, kit támadnak meg. Algoritmusok, amelyek társadalmi igazságtalanságot betonoznak be. Egy láthatatlan ketrecvilág.
Doch Hoffman hält dagegen. Szerinte az MI nem csupán fenyegetés lehet. Akár az ember végső „szuperügynöke” is lehet - ha helyesen alkalmazzuk.
Szupererők a mindennapokra
Stellen Sie sich vor, KI wäre Ihr persönlicher Assistent: Sie hilft Ihnen, komplexe Verträge zu verstehen, unterrichtet Ihre Kinder in Mathe oder macht Sie zum kompetenteren Arbeitnehmer. Mit Systemen wie ChatGPT, so Hoffman, könnten Menschen ihre individuellen „Superkräfte“ entdecken – kreativ, innovativ und selbstbestimmt.
Diese positive Freiheit, wie Hoffman sie nennt, erlaubt es jedem, in einer dezentralen und flexiblen Gesellschaft das Beste aus sich herauszuholen. „Tools wie ChatGPT sind wie ein GPS für Information,“ erklärt er. Kein Zwang, sondern Unterstützung.
Doch dieser optimistische Blick übersieht eine entscheidende Frage: Ki dönt arról, hogyan alakuljanak ezek a technológiák? És hogyan akadályozhatjuk meg, hogy a szabadságból ellenőrzés váljon?
Kína: A „szuperügynökség” sötét oldala
Aki látni akarja, hogyan ne működjön, nézzen Kínába. Ott a kormány a mesterséges intelligenciát arra használja, hogy megfigyelje a polgárokat és megszilárdítsa az autoriter rendszert. Az arcfelismerés és a Big Data egy olyan világot hoz létre, amelyet a szakértők „láthatatlan ketrecnek” neveznek. Ami Hoffman számára pozitív szabadság, az itt retorikai héjjá válik: a kollektív haszon csak egy kis elit számára szolgál.
Ein Bericht der Information Technology and Innovation Foundation warnt, dass China die USA bald in der Entwicklung von KI überholen könnte – wenn es das nicht schon getan hat. Was dann? Wie verteidigen demokratische Gesellschaften ihre Werte, wenn autoritäre Systeme KI nutzen, um Freiheit zu unterdrücken?
Egy láthatatlan háború
A mesterséges intelligencia vita több mint technológiai filozófia. Ez az értékekért és hatalomért folytatott harc. A kérdés nem az, hogy a mesterséges intelligencia meghatározza-e a jövőnket – hanem az, hogy miként. Alkotók maradunk, vagy csak megfigyelők?
Miközben a demokráciák nehézkesen dolgoznak a kompromisszumokon, Kína bebizonyítja, milyen gyorsan lehet visszaélni a mesterséges intelligenciával. De Hofmann optimizmusa megmutatja: Van alternatíva. Ha a mesterséges intelligenciát az emberek megerősítésére használjuk, és egyidejűleg világos szabályokat állítunk fel, valóban „szuperügynökké” válhat – egy eszközzé, amely előmozdítja egyéni szabadságainkat, miközben összeköt bennünket.
Végül a mesterséges intelligencia sem barát, sem ellenség. Döntéseink tükre. És a kérdés marad: Mit fogunk látni?
