2022-es rekord árak után csökkenő energiaárak ellenére a német háztartásoknak továbbra is jelentősen magasabb kiadásaik vannak a földgáz és fűtőolaj használatával történő fűtésre, mint Ukrajna háborúja előtt. A Check24 összehasonlító portál elemzése szerint egy átlagos 20.000 kilowattóra éves földgázfogyasztású család évente átlagosan 2324 eurót fizet. Ez 84 százalékos emelkedést jelent az 2021. áprilishoz képest. Az évente 2000 liter fűtőolajat igénybe vevő háztartások átlagosan 2076 eurót fizetnek, ami 69 százalékos növekedést jelent a válság előtti időszakhoz képest.
Az emelkedés egyik lényeges oka az elmaradt, kedvező árú orosz gázszállítások megszűnése. Ezenkívül a nemzeti CO2-ára is hozzájárul a vertedráguláshoz, amely január óta 45 euró tonnánkénti CO2-ra. Egy, a megjelölt gázfogyasztású család esetében ez évi 194 euróval növeli a költségeket, míg a fűtőolajra fordított kiadások 287 euróval emelkednek. A CO2-ár 2025-re 55 euróra, 2026-ra pedig 65 euróra fog emelkedni tonnánként. 2027-től az árat az EU-szerte zajló kibocsátáskereskedelmi rendszer határozza meg, ami további költségnövekedést eredményezhet. "A jövőben is magas szinten maradnak az olaj- és gázárak a növekvő CO2-ár miatt" – magyarázza a Check24 ügyvezetője, Steffen Suttner.
Egy másik tényező a növekvő gázszolgáltatási díjak. Ahogy növekszik a hőszivattyús fűtésre vagy távhőre történő átállás, úgy oszlik meg a gázhálózat működtetésének költségterhe egyre kevesebb ügyfélre, ami növeli az egyéni költségeket. Ezenkívül júliustól a növekvő gáztárolási díj is hozzáadódik, amely évente további 13 euróval emeli meg egy család költségeit.
Azonban Németországban nincsenek egységes gázárak. A költségek a beszerzési forrástól és a tarifamodelltől függően változnak. A fogyasztóvédelmi központok azt ajánlják, hogy hasonlítsanak össze különböző ajánlatokat, azonban figyelmeztetnek azokra a szolgáltatókra, amelyekkel kapcsolatban már számos panasz érkezett. Az alapszolgáltatók, akik a legtöbb ügyfelet szolgálják ki egy hálózati területen, alapszolgáltatási tarifákat kínálnak, amelyek azonban két hét felmondási idővel felmondhatók.
A gázvezeték-hálózati díjak általában alacsonyabbak a sűrűn lakott régiókban, mint a ritkán lakott területeken, mivel a hálózatüzemeltetés költségei több felhasználó között oszlanak meg. Emellett az árak alacsonyabbak azokban a régiókban, ahol az idősebb, már leírt vezetékek találhatóak.
A jelenlegi fejlemények rávilágítanak arra, hogy a fűtési költségek a csökkenő energiaárak ellenére magasak maradnak, és a háztartásoknak továbbra is jelentős többletköltségeket kell viselniük. A CO2-áremelkedés és az energiapiaci strukturális változások valószínűleg tovább fogják súlyosbítani ezt a helyzetet.
